1967. május 26-án tizenéves rajongók milliói váltak éretté, ahogy egy darab dicsőséges fekete műanyag hangjaira figyeltek. Ez volt az első művészeti alkotás egy olyan típusú zenében, amit korábban senki nem tartott művészeti ágnak. A Sergeant Pepper elfújta a lemezipar pókhálóit, és több mint 25 éven át időszerűnek bizonyult.

      A sok száz órányi játék – nem a stúdióval, hanem a stúdióval – kifizetődőnek bizonyult. A Beatles kísérletezett a sztereotechnika lehetőségeivel, átúsztatva a hangokat az egyik hangszóróból a másikba, ahogyan azt már a Good Day Sunshinenal a Revolveren is már megpróbálták, de ezúttal nagyobb és érzelmesebb hatást értek el.

      Okosan eljátszadoztak a hangokkal és effektekkel, hogy az egyik számot zökkenőmentesen olvasszák át a következőbe. Értelmetlen, de érdekes elgondolkodni azon, hogyha CD-technológiával dolgozhattak volna, a két oldal között sem lenne szünet. Még a kifutóbarázdát is végtelenített zajspirállá alakították, amivel provokálták az elvárásokat, és egyúttal megcsináltak egy egyetemista trükköt.

Szakítva a tradíciókkal, egyik al sem jelent meg kislemezen, de még egy EP (óriás kislemez, melyre három-négy-öt dal fér) részeként sem. Az extravagáns, kihajtható borító – a popművész Peter Blake munkája, mely a Beatle-ikongráfia élő kollázsába helyezte a zenekart – is revelációként hatott. A hátsó borítón a dalszövegek szerepeltek, ami bátor kiállás volt eredetiségük mellett.

      A legfontosabb mégis az volt, hogy bebizonyították: egy popalbum nemcsak szerelmi témákkal foglalkozhat, a Lucy In The Sky With Diamonds pedig megmutatta, hogy John Lennon sem kisebb művész, mint egy másik szürrealista, Salvador Dali.

      A Being For The Benefit Of Mr. Kite folytatta az album bizarr cirkuszi témáját – a szavak egy régi vásári plakátról sármaztak, ami John szobájában volt a falon, a háttérben két billentyűs és egy gőzorgona összevágott hangjai olvadtak össze egy zsúfolt cirkuszi sátor kaotikus zsivajával.

Soha még lemezt nem fogadott ilyen elragadtatott kritikai visszhang. A média reakciósai, talán mert megrémítette vagy lenyűgözte őket a lemez, kitiltották a rádióból. A Lucy In The Sky With Diamonds volt az első támadások természetes célpontja (biztos, hogy nem véletlen az L… S… D… kezdőbetük egybeesése, hiába állította hevesen ennek ellenkezőjét a zenekar), de még Paul látszólal ártalmatlan Fixing A Hole-ját is a heroininjekció allegoriájaként értelmezték.

      Persze a BBC rádiója nem tompíthatta le ilyen könnyen a zene hatásait. Ahogy a pszichedelikus guru, Timothy Leary hatásvadász módon kijelentette: „A Beatles tagjai mutánsok. Ők az evolúció isten által küldött ügynökei, akik misztikus hatalommal rendelkeznek, hogy egy új fajt teremtsenek – kacagó, szabad emberek fiatal faját… ők a legbölcsebb, legőszintébb, leghatásosabb istenségek, akiket az emberi nem valaha teremtett."