Márciusban Paul, aki fél évvel előbb elvált Jane Ashertől, elvette feleségül a New York-i Linda Eastmant, egy héttel később pedig John Yoko Onót. George és Ringo évek óta házasok voltak, Ringónak ekkoriban született meg második kisfia. Zeneileg és érzelmileg is egyre kevesebb volt bennük a közös. Paul – hogy megpróbálja visszahozni a Beatles régi varázslatos fényét – mégis elment George Martinhoz, és megkérte, csináljon nekik egy olyan albumot, mint „a régi időkben”. Meglepő módon, a dolog működött.

Áprilisban kezdték, a The Ballad Of John And Yokóval, ami azután csak kislemezen jelent meg (első sztereó kislemez volt, ami Angliában No.1, az USA-ban No.8 lett). A felvételek George gyönyörű szerelmes dalával, a Somethinggel folytatódtak, de a későbbi Abbey Road (találó cím, hiszen annyi mindent itt értek el) munkálatainak nagy része 1969 július 1. és augusztus 20. között zajlott – ez volt az utolsó nap, amikor együtt voltak az EMI stúdióban.

A lemezborító – ami a St. John’s Wood-i EMI-stúdiók előtti zebrán való átkelést örökíti meg az utókor számára – újabb klasszikus. Ez volt a végső tekintélyromboló Beatles-kép: négy szupersztár zavartalanul átsétál az utcán – ez az egyszerű öröm tőlük már régen megtagadtatott.

Bár, ellentétben a korábbi lemezeikkel, erre a lemezre nem a csapatmunka volt jellemző ( a második oldal tulajdonképpen Paul új dalainak gyűjteménye), az Abbey Road volt a skiffle hangjait a Cavern nevű apró klubból kihozó és kulturális forradalmat kirobbantó négy liverpooli fiú tehetségének végső parádéja. George Harrison ekkor kezdte kimutatni egyedi tehetségét, ami aztán két év múlva a nagyszerű All Things Must Pass tripla albumon mutatkozott meg. A kanyargós I Want You (She’s So Heavy)-ben Lennon legjobb formája mutatkozott meg, a zenei konvenciók rá oly jellemző vad elutasításával együtt.

A legborzongatóbbak mégis Paul új dalai voltak a második oldalon. A befejező Golden Slumbers, Carry That Weight és The End a következő szavakkal zárták rá az ajtót a pszichedelikus korszakra és a Beatles pályafutására: „And in the end/The love you take/Is equal to the love/You make” (És végül annyi szerelmet kapsz, amennyit adsz.)