Amerika nem volt könnyű dió akkoriban. A Parlophone hatalmas tengeren túli testvérét, a Capitol Records eddig nem sikerült meghatnia a „Csodanégyes”-nek. Nem voltak hajlandók kiadni a Love Me Do-t, sem a Please Please Me-t, s Brian Epsteinnek mindössze két kisebb szerződést sikerült összehoznia a Vee Jay lemezcéggel. Amikor azonban a lemezlovasok az ország összes rádióállomásán elkezdték játszani az I Want To Hold Your Hand importpéldányait, a Capitol alig várta, hogy a Beatles megérkezzen Amerikába.

Hihetetlen gyorsasággal egymillió példányt készítettek a kislemezből, és a cég 50.000 dollárt (mai értékben kifejezve kb. 500.000 fontot) fektetett a „The Beatles Are Coming” (Jön a Beatles) című reklámkampányba. Ezalatt az együttes forgalmazó vállalatának, a Seltaebnek (a „Beatles” visszafelé olvasva) képviselője országszerte engedélyezte a Beatles-cikkek  eladását. A szállítástól számított harmadik napon adták el első milliomodik Beatles-trikót. A járvány egyre terjedt.

Mire az együttes 1964. február 7-én megérkezett Amerikába, kislemezük már az amerikai listák élén honolt, s első két amerikai albumuk, a Meet The Beatles! És az Introducing…The Beatles – mindkettőt brit lemezek anyagából állították össze – egyre feljebb került, míg márciusra az előbbi az első, az utóbbi a második helyre tört fel.

A Beatles érkezése a New Yorki-i John F. Kennedy repülőtérre a Beatles-mánia egyik újabb csúcshisztériáját váltotta ki. A reklámhadjárat szervezői minden rajongónak, aki kimegy a repülőtérre, ingyen Beatles-trikót ígértek – feltehetően fölöslegesen. A terminálban 3000 tinilány őrjöngött, s velük együtt újságírók és elszánt fotósok százai. Aznap este 70 millióan nézték meg az Ed Sullivan Show-t, amelyben a Beatles volt a sztárvendég, s a fiatalkorú bűnözés rátája is észrevehetően csökkent azon az éjszakán. A Beatles Washington DC-be utazott, ahol a 7000 férőhelyes Coliseumban megtartották első koncertjüket. Minden ugyanolyan volt, mint otthon, csak még olyanabb. A közönség olyan hangosan sikítozott, hogy alig hallotta a zenét, s valójában a banda sem hallotta, mit játszanak.