Paul Mccartney: "1969. március 12-én feleségül vettem Lindát. Akkor már régóta ismertem. Egy londoni éjszakai klubban, a Bag O'Nailsben ismerkedtünk meg, ahol törzsvendég voltam. Akkoriban gyakran jártam ilyen helyekre, mert a koncerteket és általában a stúdiófelvételeket is befejeztük este 11-ig. A munka után aztán jólesett elmenni szórakozni egy kicsit még záróráig kabaréba vagy valami jó kis zenés helyre. (Ilyen volt például a Blue Angel vagy a Talk of the Town, mindkettőt kedveltem.) A Bag O'Nails klubot főleg azért szerettem, mert sok zenész haverom járt oda: például Pete Townshend, Zoot Money vagy Georgie Fame. Velük szívesen eldumálgattam és el is iddogáltam akár késő éjszakáig. Egy este Linda megjelent a klubban. Azért jött Amerikából Londonba, hogy együtteseket fényképezzen egy "Rock and Other Four Letter Words" című fotóalbumhoz. Aznap éppen az Animalset fényképezte, ők hozták magukkal a klubba. Ott ült Linda egy boxban a zenekarhoz közel - éppen egyik kedvenc együttesem, Georgie Fame és a Blue Flames játszott, valamint Speedy Acquaye bongózott. Linda már első látásra megtetszett nekem. Amikor menni készült, egyszerűen odamentem hozzá és bemutatkoztam. Azzal folytattam: "Mi most átmegyünk egy másik klubba, a Speakeasybe. Nincs kedved velünk tartani?" Ha akkor ere nemet mond, ma nyilván nem a feleségem. De ő azt mondta: "Miért ne?", így aztán átmentünk a Speakeasybe, ahol mindnyájan akkor hallottuk először a "Whiter Shade Of Pale"-t. Azt hittük, Stevie Winwood játssza, aztán kiderült, hogy egy ismeretlen, különös nevű együttes, a Procol Harum. Ettől kezdve viszonylag gyakran találkoztam Lindával, mert hol én ugrottam át New Yorkba, hol ő Londonba. Én meg elérkeztem arra a pontra, ami sok ember életében bekövetkezik: "Ha egyáltalán meg akarok még nősülni valaha, akkor most van itt az ideje". Egyre többet törtem ezen a fejemet, és végiggondoltam, kit vennék el a legszívesebben, és valahogy Linda tűnt az ideális választásnak. Amikor legközelebb felhívtam, megkértem, hogy jöjjön el hozzám hosszabb időre Londonba, és akkor kezdtünk el együtt járni. Ő nemigen akart férjhez menni, mert egyszer már elvált, de én egyre azt hajtogattam, hogy ez a házasság jó lenne. Ő ugye félt, mert egyszer már megégette magát, de végül csak beadta a derekát, és összeházasodtunk a marylebone-i anyakönyvvezetőnél. Nem emlékszem, hogy bárkit meghívtam volna a bandából az esküvőnkre. Hogy miért nem? Hát mert ilyen gazember vagyok. De gondolom, azért, mert az együttes amúgy is felbomlóban volt. Már nagyon egymás bögyében voltunk, és legfeljebb elméletben volt még együtt a csapat."

Linda McCartney: "All my teen years were spent with an ear to the radio."

"I became like a band member whose instrument was the camera."

Linda az esküvő után a riporternek: "Just write that the bride wore a big smile"