-         Rem�lem, megsz�llta a lelkedet a szentl�lek, s ma csod�t m�velsz a sz�npadon – villogtatta r� hib�tlan fogsor�t Mary, s igyekezett oldalt fordulni, hogy John j�l l�thassa fitos profilj�t, ingerl� l�farokba fogott haj�t.

-         Kopj le, kisl�ny, ma nem tal�lsz j�kedvemben – ford�tott h�tat neki John �s git�rj��rt ny�lt. De a git�r tokja �res volt. Ivan l�pett mell�, bizalmas oszt�lyt�rsa �s iv�cimbor�ja.

-         Te, Johnny, egy kicsit k�lcs�n vessz�k a szersz�mot. Van itt egy haverom, pontosabban egy haverom haverja, �ll�t�lag kony�t a git�rhoz.

-         Megvesztetek?! T�nkreteszi nekem, azt�n fuccs a j�t�knak – vetette ellen, de az�rt k�v�ncsian pillantott a git�rj�t n�zeget� fick�ra. Eg�sz norm�lis fejnek v�lte, b�r nem igen n�zett ki bel�le szak�rtelmet.

-         �csi, nem baj, hogy ford�tva tartod a szersz�mot? – nevetett fel hirtelen John, felfogva, hogy mi olyan furcsa a fick� tart�s�ban. – Jobb lesz, ha lerakod, nem a te kezedbe val�.

Ivan azonban k�zbevetette mag�t. – Johnny, bemutatom neked a haveromat, Pault.

-         Paul McCartney vagyok. Szia. Ne haragudj, de balkezes vagyok.

-         Csak nehogy kider�lj�n, hogy k�tbalkezes vagy.

Ekkor m�r j�kora csoportosul�s t�m�r�d�tt k�r�j�k. Ahol John, a vez�r megjelent, erre mindig lehetett sz�m�tani. Itt pedig valami �rdekes fejlem�ny van kil�t�sban.

-         H�t akkor, ha megengeded, megpr�b�lok pengetni valamit. �g�rem, nem teszek k�rt a hangszeredben. – M�velt, szabatos mondatai felett�bb ideges�t�nek hangzottak. Ha hozz�vessz�k, hogy �lt�zk�d�se kimondottan v�laszt�kosnak volt nevezhet�, �rthet�, hogy John minim�lis bizalmat sem �rzett a fick� ir�nt.

-         Ny�pic burzsuj. Nyilv�n a mama kedvence �s minden pisil�s ut�n kezet most… - eddig jutott �t�let�ben a vez�r, mert ebben a pillanatba felhangzott a k�zismert „Twenty Flight Rock”. De hogy hangzott fel! Mintha a Radio Luxembourg egyenes ad�sa volna. Elk�peszt� futamok, t�k�letes akkordmenetek, fantasztikus virtuozit�s! Ilyet m�g az �letben nem l�tott, s legfeljebb a r�di�ban hallott. John, mint a k�z�ns�g is, egyszeriben l�zba j�tt. Csakhogy John meg�rtette, mit l�t �s hall, r� kellett d�bbennie, hogy ehhez a git�rj�t�khoz � hozz� sem szagolhat! Kimeredt szemmel, borotva�lesre hegyezett f�llel vizslatta az „�rifi�t”, akinek ujjai nyilv�nval�an nemesac�lb�l k�sz�lhettek.

-         M�g valamit. – Alig tudta kiny�gni az izgalomt�l. �rezte, hogy szapor�bban l�legzik, f�le kiv�r�s�dik. A kifent fics�r pedig r�kezdett a „Bee-bop-a-lul�”-ra. �nekhangja beh�zelg� �s k�pzett, a git�r �s az �nek �sszhangja szinte eszm�nyi volt. Meg�ll az �sz…

-         T�rhet�en vaker�lsz, �csi – vetette oda h�v�sen John, amikor �vgre mag�hoz t�rt az �mulatb�l, s a k�r�j�k gy�lt t�meg vastapsa is elhallgatott. - , hol tanulsz?

-         H�t, csak �gy, magamt�l, a r�di�b�l.

-         �s az akkordok?

-         Nagyon figyelek, �s pontosan leut�nzom, amit hallok. A sz�vegeket is megtanultam. Ha akarod, le�rhatom nekem a Twenty Flight sz�veg�t, de egyebeket is.

John moccanni sem tudott, egyszer�en gy�keret vert a l�ba. Ez a fick� nyilv�n hazudik. K�pzelem, milyen verejt�kes g�rc�l�ssel hozta �ssze ezt a produkci�t, s most j�tssza az �rtatlan zsenit. De – az �rd�gbe is! – j�tssza a darabokat is! �n pedig m�g f�llel is nehezen k�vetem, nemhogy ujjal.

-         Tudsz m�g t�bbet?

-         Tudok, persze. �sszej�tt egy kisebb m�sorom. De h�t egyed�l az�rt nem az igazi…

Aha, m�r t�rleszkedik a szivar, �s milyen �vatosan. John teljesen �sszezavarodott. Ha ez a krapek be�llna k�z�nk, mit m�velhetn�nk egy�tt, God over the world! Igen, de akkor – � lenne a legjobb, a legjobb! �s akkor hogyan maradok �n a vez�r? Mert azt az �rd�gnek sem engedem �t, Elvisnek sem!

-         Persze, persze. Egy�ttesben k�nnyebb. De egy egy�ttest �ssze is kell tartani, mozgatni is kell a fejeket, hogy el ne tunyuljanak, hogy gyakoroljanak…

-         Hogyne, meg�rtem. H�t… ezek el�gg� ellenszenves feladatok, �n nemigen voln�k alkalmas r�. Tal�n ez�rt is zen�lek egyed�l…

Aha, sz�val nem t�r f�n�ki bab�rokra. Vagy hazudik most is. �s milyen �rtatlan birkaszemekkel n�z. Lehet, hogy t�nyleg ilyen ostoba?

Lassan a t�meg zsibong�sa m�r elnyomta a tagok bemeleg�t� futamait, a t�r zs�fol�sig megtelt. Lassan kezdeni kellett.

-         Ha komolyan gondoltad, k�ldd el nekem a sz�vegeket Ivannal.

-         Ok�, John. Holnap elk�ld�m. Most egy kicsit m�g hallgatlak bennetek, hagy tanuljak t�letek is, de azt�n mennem kell, mert k�l�nvizsg�im lesznek, s m�g nem k�sz�ltem f�l.

Ezen a napon olyan rosszul, olyan l�mpal�zasan j�tszott John, mint m�g soha. F�l�ben folyton ott zengett a Twenty Flight Rock �rd�gi t�k�letess�g� el�ad�sa, a Bee-bop-a-lula pomp�s dallammenete, s �lland�an Paul �nekhangj�t hallotta. Ujjai mintha k�b�l lettek volna, pedig �jra meg �jra nekiveselkedett, hogy valami extr�t, igazit mutasson a ny�lassz�j� mama kedvenc�nek. De ez a nap nem John� volt, akkor hib�zott mindig, amikor a legjobbat akarta.

-         Nem j�n �ssze. Nem j�n �ssze, a kurva anyj�t! – t�rsai is �szrevett�k, hogy valami nincs rendben, de nekik az volt a fontos, hogy egy-egy sz�mot gikszer n�lk�l befejezzenek, ez pedig az�rt mindig siker�lt, ennyi rutinja m�r volt az egy�ttesnek. John legsz�vesebben f�ldh�z v�gta volna a git�rj�t haragj�ban, sz�gyen�ben. Egy nyavaly�t hozom ide ezt az �rg�t, nem vesztem meg. Pillanatok alatt kit�rna a galerib�l. �rtatlan birkaszem�vel be�lne a helyemre, �s learatn�, amit �n vetettem. Mert igenis, ezt a band�t �n sz�ltem, �n hoztam fel oda, ahol most van. �s igenis, j� ez a galeri. Istenem, ez a fics�r nagyon j�l ad el� n�h�ny beszajk�zott sz�mot. Na �s?! Nem d�l �ssze a vil�g.

Tekintet�vel k�vette Pault, amint a kij�rat fel� ballagott, �s mintha m�zs�s k� dobbant volna le r�la, amikor elt�nt a templom m�g�tt. �s egy csap�sra megv�ltozott minden! Fantasztikus. Mintha az �rd�g b�jt volna John kez�be. Kor�bban soha nem hallott hangzatok szaladtak ki ujjai al�l, t�k�letes ritmusban! Az egy�ttes t�bbi tagjai felkapt�k a fej�ket, azt�n sz�les mosollyal „vett�k a lapot”, l�tt�k, hogy a vez�r ma k�l�n�sen villogni akar. Al� is j�tszottak egy kicsit, hosszabb sz�l�kat hagytak neki, hagy fusson, ah annyira akarja.

Megmutatom, hogy az�rt nem vagyok nulla, �n is tudok valamit, ha szorul a kapca. K�r, hogy nem hallja az a ny�pic �rigyerek, meg lenne el�gedve velem. Hangj�val is olyan magass�gokba mer�szkedett, olyan figur�kat v�gott ki, amin�ket csak ritk�n �s csak otthon mer�szelt produk�lni. Most, hogy Paul �lt�vozott, minden siker�lt neki.

A k�z�ns�g ism�telt vastapsai behegesztett�k a John b�szkes�g�n �s hi�s�g�n szakadt sebet. Nem tudta a vez�rt, hogy Paul mindv�gig ott h�zta meg mag�t a templom egyik bolthajt�sa alatt – egyszer�en k�ptelen volt hazamenni, annyira lebilincselte az egy�ttes �s kiv�lt John produkci�ja.

- Kiv�teles tehets�g, nem vit�s, veszedelmes tehets�g. Technikailag tal�n ma jobb vagyok, de fantasztikus az elhitet� ereje, hangj�nak k�zvetlens�ge… �risten, ha bevenn�nek… Igaz, a t�bbiek el�g kutya�t�k, egyt�l egyig, de csak ann�l jobban kiemelkedik k�z�l�k az igazi talentum…

John majd le�lt meglepet�s�ben, amikor a sz�netben el�be l�pett Paul.

-         H�t, te?! Visszaj�tt�l?

-         El sem mentem, John. Nem engedt�l el. Ahogy mentem kifel�, hirtelen egy m�sik, egy �sszem�rhetetlen�l jobb produkci� vette kezdet�t, azt pedig nem tudtam itt hagyni. Nagyszer� volt, fi�, gratul�lok!

John alig tal�lta meg a hidegv�r�t, annyira sz�ven �t�tte az elismer�s. � tudta, mennyit �r ez a dics�ret. De nem lett volna az, aki, ha nem leplezi a val�t.

-         Nem akartalak nagyon megijeszteni az elej�n. Azt�n, amikor azt hittem, hogy lel�pt�l, nekil�ttam egy kicsit…

Paul, m�g egyszer megk�sz�nte az �lm�nyszer� j�t�kot, �s most m�r val�ban elindult hazafel�. John lelk�t szinte sz�tvetett az �r�m, a diadal�rzet, Az�rt most mutattam valamit a szarjank�nak!

A nagy siker� �nneps�g ut�n szinte diadalmenetben k�s�rt�k haza Johnt a t�rsak, a l�nyok. Ez a fell�p�s minden kor�bbi eml�ket elhom�lyos�tott a lelk�ben. Alvaj�r�k�nt haladt a h�t�t vereget� haverok, a hozz�-hozz� s�nd�rg� l�nyok koszor�j�ban, gondolatai azonban k�ny�rtelen�l �rt�kelt�k a v�ratlan esem�nyeket.

Ez a fick� t�t�gast �ll�tott bennem mindent – puszta sz�nrel�p�s�vel. Ez a krapek nem ak�rki. Egy csap�sra visszaadta a zen�be, a j�t�kba, a tehets�gbe vetett hitemet. Ki ez az �rge, hogy �rtatlan arccal, mint aki kett�ig sem tud sz�molni, felforgatja az �letemet? Mert annyi bizonyos, hogy nem akarok �s nem is fogok alulmaradni! Abb�l nem eszik! Nincs mese – gyakorolni, gyakorolni, gyakorolni! Ezt a fick�t csak teljes�tm�nnyel utas�thatom magam m�g�. Ez pedig l�nyeges, ha egy�tt akarunk j�tszani. M�rpedig akarok! Ha t�rik, ha szaka, fel�l kell kerekednem. �s �n nem csak j�tszom a zen�t, �n szerzem is! �gy van, itt kell els�sorban magam al� gy�rn�m! Holnapt�l megv�ltozik minden, nem maradok a „futottak m�g” krecliben, nem leszek kutya�t� zen�sz!

Mondta, mondta mag�ban a kem�ny �s d�h�s elhat�roz�st t�kr�z� szentenci�kat, mivel bizonyos volt abban, hogy Paul hamarosan az egy�ttes tagja lesz. – Egy szavamba ker�l �s bel�p, l�ttam, mennyire csorog a ny�la ut�nunk…