1968-ban tovább távolodtak el egymástól a Beatles tagjai. Indiába utaztak, hogy Maharishi alatt tanuljanak, de továbbra is célok nélkül – a szent vezetőből kiábrándulva – tértek vissza Angliába. Ringo és Maureen mindössze 11 napig bírta a fűszeres ételeket és a transzcendentális meditációt, hazatértükkör nem kívánták kommentálni, hogy miért hagyták ott a többieket. Lennonék jobban szerepeltek, 11 hétig maradtak.

„Hibáztunk – mondta John. – Emberek vagyunk. Ennyi az egész.” A korábbi dicsőségsorozat folytatásának reményében bejelentették egy új vállalkozás, az Apple Corps megalakítását. „A társaságnak nem az a célja, hogy aranyfogakat halmozzunk fel a bankban – magyarázta John egy New York-i sajtókonferencián -, ezen már túl vagyunk. Inkább arra szolgál ez a trükk, hogy kiderüljön: lehet-e üzleti struktúrán belül művészi szabadságot biztosítani."

Az Apple Corps a Magical Mystery Tourhoz hasonlóan naív séma volt, eredményei pedig szükségszerűen katasztrofálisak. Embrionális formában 1967-ben jelentkezett, a londni Baker Streeten nyitott Apple Boutique-kal. A rikító pszichedelikus stílusban kifestett bolt – melyet egy radikális, ám alkalmatlan divatkollektíva, a The Fool vezetett – „gyönyörű holmikat” árult „gyönyörű embereknek”. Később John megkérte régi iskolatársát, Pete Shottont, aki egykor egy liverpooli szupermarket menedzsere volt, hogy foglaljon el butik fölött egy irodát és irányítsa az Apple Retail (kiskereskedés) tevékenységeit. Az Apple-birodalom gyorsan növekedett, hamarosan kikerült az irányításuk alól, egyre nagyobb és drágább lett.

1968 áprilisában a Beatles elővigyázatlanul bejelentette, hogy jelentkezhetnek náluk írók, képzőművészek, filmesek, előadók. Barátaik, mint Pete Shotton és Neil Aspinall (aki road-managerükből lett az Apple igazgatójává) jól gazdálkodtak a zenekar pénzével, de ekkor már rengeteg új arc tűnt fel az osztályon felüli irodában.

A Beatles azt remélte, emberbaráti gesztusával egy csapásra átrajzolhatja az üzleti világ képét. Úgy tervezték, pénzt adnak a legkülönfélébb alkotóknak, aztán hátradőlnek, és élvezik a dicsőséget, amikor pártfogoltjaik híressé válnak. Nem így történt. Ahogy John fogalmazott, csak "csavargók” keresték fel őket. Az Apple Corps szórta a pénzt, de semmi jelentőset nem hozott létre. 1968 júliusában a butikot fel kellett számolni, a raktárkészletet kiárusították. Az egész üzlet összeomlott, amin a Yellow Submarine mérsékelt sikere nem sokat segített.

George Martin szerint a Beatles tagjai k nem állhatták az egész estés rajzfilm ötletét. „Alapjában véve rémesnek találták, hogy karikatúraként jelennek meg – mondta -, de amikor sikeres lett, persze el voltak ragadtatva tőle.” A rajzfilm előkészületei 1966-ban kezdődtek, mire azonban 1968. július 17-én bemutatták, a benne ábrázolt gondtalan Beatles már nem létezett. Minden hibája ellenére is meg tudta ragadni a zenekar szellemét, ami saját amatőrre sikeredett filmjüknek nem sikerült.

A történet szerint az együttes Borsországba utazik, hogy felvegye a harcot a Kék Gonoszkákkal, útközben énekelnek és lelkeket teremtenek. A Beatles nem nagyon vett részt a munkálatokban – a filmet csak néhány angol moziban vetítették, a közönség sem lelkesedett érte különösebben. Szerepelt benne ugyanakkor négy új dal (olyan korábbi felvételek, melyek nem feleltek meg a zenekar szigorú feltételeinek) és a George Martin által komponált kísérőzene.