|
Cat Black versei
2005.02.20. 15:57
Bors őrmester színes világa
Szomorú szavakat rejt magába'.
Hangos kiáltása eljut messzire
De csak kevesen jönnek rá, hogy vérzik szíve.
Hozzá sokan csatlakoztak
S együtt énekelték el azt amin sírtak
Kifelé vidámságot mutattak
De belül sohasem mulattak.
Mert Bors őrmester és csapata
Együtt jutnak majd el a sírba
Mindig magányosan és szomorúan
Énekelnek az örökkévalóságban.
Ha megpillantom szemedet, Féltelek, mint anya a fiát, Féltelek, mint rajongó, bálványát Vajon holnap is hinni fogsz a tegnapban? Vajon kiöntöd-e fájó szíved megint, dalban? S ha láthatlak valaha, egyszer Soha nem felejtelek majd el. Dalod majd örökké itt lakozik bennem S soha többé nem álmodok szebben!
Örökké (John-hoz)
Elmentél örökre innen Hajad már soha meg nem libben. Hű barátod társad, fivéred Soha vissza nem kaphat Téged. A gitárod még mindig sír A társad még mindig ír De Te. Te elmentél örökre Társaid nem számítanak már örömre. Utolsó üzeneted már végleg megmarad De létezésed elmarad. Tudom nem félsz Mert szívünkben örökké élsz! Soha vissza nem térsz de végig, örökké kísérsz. Tudom, mégis élsz egyvalamiben Ez a valami örök a létezésben.
S örök vagy Te is Örökké élsz. Soha el nem feledünk Mert, örökké szeretünk!
Még egyszer -üzenet a túlvilágra (John-hoz) Ha még élnél Tudom, akkor sem félnél. Ha még Mellette lehetnél, Tudom, akkor is szeretnél. Ha még egyszer találkoznál, Tudom, nem haboznál; Megölelnéd, és fivéredként szeretnéd. Ha egy valamit tehetnél Tudom mit tennél. Még egyszer játszanál, Még sokszor szeretnél. Ha még egyszer lehetnél, Tudom, sohasem félnél. Örökre a szívembe zártalak. Ha csak egyszer láthatnálak! Soha el nem engednélek... Akkor tudnád, hogy mindig ölellek Tudnád, hogy örökre: szeretlek!
Négyen voltatok Most már örökké így maradtok Az emberek örökre emlékeznek Rátok. De Ti sem felejtetek soha Ez volt életetek legszebb kora Kéréssel és kiáltással kezdődött az egész Robbantatok, A az egész Világ felétek néz. De nem tarthatott sokáig már Tán nem is volt olyan sok az a pár S Borsőrmester szelíd könnyei jelezték Nincs túl messze már a vég. Had legyen hát vége Semmi nem tarthat örökre. Az egész Világ sír De be kell látni; Akkor nem katasztrófa, hanem csoda történhetett Hiszen egyvalamiből négy új született.
Kinyílik Strawberry Fields kapuja Bors őrmester lép ki rajta Elindulok, s az Abbey Road-on sétálok. Egy hegyre lépek Aztán lenézek Egy sárga buszba belépek Elindul, majd leáll Leszállok, és ott egy rozmár már vár Kézen fog majd elvezet Már Penny Lane-en repkedek Segítség! -hallom a távolból De ki kiáltja? Nem tudom, de már nem hiába Elindulok a hang irányába De egy Sárga Tengeralattjáró az utamat állja Felajánlják elvisznek S nemsokára ki is tesznek Kiszállok, a hang már nem kiált most Négy embert látok megfordulnak és elindulnak ...négyfelé A padlóra bukok S zokogok De odalépnek hozzám S azt mondják tétován: Had legyen hát vége Ne sírj most már érte Ennek így kellett lennie Most már tudjuk: örökre És akkor nem sírok már többet Mert tudom, Ők örökre velem lesznek.
Daloknak
Fejemben dallamai búgnak minden egyes dalnak
S tudom, ezek soha el nem hagynak.
Hosszú, kanyargós úton megyek végig
S közben dalok hallatán repülök az égig.
A dallama, a szövege minden szép a "dalon"
S ez segít át a nehéz éjszakákon.
Néha sírok, néha nevetek a dalokon
S tudom, csak ez segíthet áttörni a falakon.
Csak annyit mondanék még nektek, drága dalok;
Maradjatok velem, el soha ne hagyjatok!
John
Az emberek nem értettek Téged,
Mégis bármit megtettek volna érted.
De amikor eljött a végső pillanat,
Senki nem volt ott, hogy segítsen rajtad.
Fiatal voltál még nagyon,
Ennyit nem ér semmilyen vagyon
Oh, miért mentél el John Lennon?
Hiányzol mindenkinek, nagyon!
Könny, mint zápor; elered,
Ha szóba kerül a Te neved
Ezt nem lehet már kontrollálni;
Senki nem tud tovább várni.
Fiatal voltál még nagyon
De készen a túlvilágra vajon?
Oh, miért mentél el John Lennon?
Hiányzol mindenkinek, nagyon.
Dalaid mindig segítenek rajtam.
Még az is, mikor szomorú szavakat énekelsz halkan.
Ruhád játszik tündöklő zöldben,
S Bors őrmester áll melletted csöndben
Hirtelen zokogni kezd, hallom!
S én is ugyanazt kiáltom;
Ki vagy Te John Lennon?
Miért sírok érted vajon?
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
