1970 óta különféle kísérletek történtek már a Beatles feloszlása okozta űr betöltésére. Temérdek válogatáslemez, a Let It Be... Naked (vagyis a Let It Be "spectortalanított" verziója), a Grey Album (vagyis a White Album összekeverve Jay-Z Black Album-ával), aztán a Lennon hangjához írt két új szám - valamennyi komoly érdeklődést váltott ki a világ többmilliós Beatles-rajongótáborában.

Ezt a sort gyarapítja a LOVE, amely gyakorlatilag egy Beatles-remixalbum, és a híres kanadai cirkusztársulat, a Cirque Du Soleil új produkciójához készült. A darabot a Las Vegas-i speciális színházban, a Mirage-ban mutatták be, és új köntösbe öltöztette a Beatles zenéjét, különböző artistamutatványokkal és más színpadi attrakciókkal fűszerezve.

A Dominic Champagne által írott darab nagy vonalakban az együttes történetét játssza el, olyan Beatles-dalokból vett karakterekkel, mint Sgt. Pepper, Eleanor Rigby, Lady Madonna, Lucy In The Sky vagy Mr. Kite, és összesen hatvan szereplő jelenik meg a színpadon. Az újrakevert Beatles-számokat tartalmazó LOVE az együttes egykori producere, Sir George Martin (más néven az "ötödik Beatle"), valamint fia, Giles munkája.

A 78 perces "Beatles-remix" igazán kielégíti azokat a várakozásokat, amelyek egy ilyen projekthez reálisan fűződhetnek. Eleve az a tény, hogy a feladatra vállalkozó George Martinnál nincs ember, aki jobban kiismerné magát a Beatles hagyatékában, és ennek megfelelően biztos kézzel nyúlt az anyaghoz. Nem kell semmi szokatlanra gondolni, nincsenek diszkóritmusok a Help-ben vagy rapbetét a Hey Jude-ban, Martin ugyanis főként csak az eredeti Beatles-felvételekkel dolgozott, és illesztett be onnét olyan részleteket, melyeket még nem hallhatott a nagyérdemű. Sőt, nem egy track igazi mash-upnak is beillik, vagyis két, eredetileg különálló számot mixelt össze az ősz mester és fia. Egyes számok tehát plusz töltést kapnak, mások pedig egészen más hangszerelésben szólalnak meg, mint ahogyan azt megszokhattuk, a legérdekesebb talán a Strawberry Fields Forever fokozatosan kibomló hangzása, de érdekes kísérlet az A Day In The Life lecsupaszított verziója is.

Forradalmi újításokra tehát nem kell számítani, de érdekes kísérlet, amely arra is ráébreszt bennünket, hogy mi maradt a stúdióban felhasználatlanul. Összesen 130 Beatles-dalból hallhatunk hosszabb-rövidebb részleteket, és a lemeznek sikerül azt a nehéz feladatot megoldania, hogy többségében unalomig ismert dalokat hallhatunk úgy, hogy frissnek és újszerűnek hatnak.

Sőt, az újszerű keverés új fordulatot hozhat a "jó dobos volt-e Ringo Starr?" kezdetű vitákban, ugyanis a korábban jobbára egy háttérbe szorított sávra korlátozott Ringo játéka most sokkal inkább az előtérbe kerül, és ez nem, hogy nem tesz rosszat a zenének, hanem egyenesen az egyik fő oka annak, hogy a LOVE olyan jól szól, ahogy.

A fanatikus Beatles-rajongókat leszámítva (nekik már vagy megvan, vagy elvből nem hallgatják meg) szinte bárkinek izgalmas lehet a LOVE szokatlan megközelítése. Az idősebbeknek azért, hogy új formában hallják a régi kedvenceket, az életművel még csak ismerkedő fiataloknak meg ez egy ideális kiindulópont és kedvcsináló a zenekar gazdag életművének feltérképezéséhez.