Forgott tovább a mókuskerék: megkezdődött a második film, a találó című Help! Forgatása, amit 1965 közepén mutattak be. A második filmnek – a zenekar progresszív filozófiájával összhangban – különböznie kellett az A Hard Day’s Night karcos minőségétől. A rendező ezúttal is Dick Lester volt, aki a fekete-fehér helyett most a színeset válaszotta, és elhajolt a James Bond-stílusú filmek ekkor már bejáratott izgalmai felé – parodisztikus formában.

A forgatókönyv kiemelte a Beatlest a szürke brit utcák ismerős közegéből, és egzotikus helyszínekre dobta őket: a Bahamákra és Obertaunerbe, az osztrák Alpok egyik festői üdülőhelyére. Míg az A Hard Day’s Night hitelesen hozta az áldokumentumfilm érzetét, a Help! Egyetlen, hosszú, féktelen üldözés volt, egy őrült tudóssal, anarchistas terroristákkal, akik mind a Ringo ujján található mágikus gyűrűt igyekeztek megszerezni. Ahogy a Beatles-életrajzíró Philip Norman megjegyezte, „a Help! Részben zene, részben útirajz egy színes mellékletből, részben pop-art képregény.”

A film hét új dallal ajándékozta meg a rajongókat, a Help! Című nagylemezen még további hét csatlakozott ezekhez. John és Paul szinte soha nem komponáltak egymás jelenlétében, de mindig versenyeztek egymással – egymást táplálta a két termékeny elme. A Help!-en Paul egyik dala, a Yesterday azonban más volt. Az első felvételen a zenekar többi tagja nem is volt jelen, egy vonósnégyes játszotta a Paul és George Martin által hangszerelt zenét. John fülbemászó You’ve Got To Hide Your Love Away-e volt a Yesterday gyengéd szépségének nyers ellenszere, s jelezte egyúttal Dylan befolyását a Lennon-stílusra.

Bár a lemez egyes dalai – mint a Cavern-klasszikus Dizzy Miss Lizzy és a könyörtelen címadó szám – azokat az időket idézték, amikor azért éltek, hogy együtt játszhassanak a színpadon, az élő előadás öröme minden koncert után csökkent. Csak stúdiójuk nyugalmas falai között érezték biztonságban magukat a Beatles-rajongók fülsértő sikítozásától. Az Abbey Road lett az a menedék, ahol zsenialitásuk virágba borult.