Lehet, hogy Brian Epstein valószínűtlen kitérője volt a világ legnagyobb rockzenekarának, hiánya mégis azonnal megmutatkozott a következő – és leghaloványabb – művükben, a Magical Mystery Tour című céltalan Beatles-házimoziban.

Paul elképzelése a következő volt: töltsünk meg egy élénk színekkel kifestett buszt mindenféle emberekkel, buszozzuk körbe egy hét alatt Devont és Cornwallt, és közben valahogy hozzunk össze egy filmet. Ezúttal sajnos nem változott arannyá az, amihez a Beatles nyúlt. Az 52 perces improvizált történet nem akart beindulni – a misztikus utazás során csak a kamerák mögött volt igazi akció, ahol a Beatles folyton a szervezettség hiánya és az őket mindenhová követő kíváncsiskodók által képzett akadályokba ütközött.

Csak a zenés betétek oldották fel néha az unalmat: hat új dal, köztük a fülbemászó címadó szám, a szürreális klasszikus I Am The Walrus – amelyet újabb érdekes reklámvideó kísért, s a rádiók műsorán tartotta a dalt -, és George Harrison kábult és zavart Blue Jay Way-e. De a zene nem volt elég segítség.

A BBC Televízió félretette karácsonyi ajándéknak, 1967. december 26-án sugározták a lelkes fiatal közönségnek, akik hűségesen megpróbálták szeretni. Az újságok kritikusai másnap apró darabokra szedték szét.

A brit bemutató fogadtatása következtében felbontották az amerikai sugárásra vonatkozó szerződést, bár a zene megjelent USA-ban. A hat új dal mellett az egy1967-es kislemezeinek A és B oldalai – Hello Goodbye, Strawberry Fields, Penny Lane, Baby You’re A Rich Man, All You Need Is Love – kaptak helyet az albumon, mely jól fogyott, de nagy izgalmakat nem okozott.

Epstein irányítása nélkül anarchiába fulladt a Beatles közös kreativitása, Paul McCartney pedig nem Dick Lester volt az öntetszelgő kamera mögött. Az érzet, hogy káoszt csináltak, újabb éket vert a négyes tagjai közé.