erős témaváltás:)
nah, amíg előkerül a my sweet lord, addig gondoltam berakom az új story-t. ez még csak az egyik része...
Tracy, Susan, Gracy és Katey a kapunál álltak. Trací éppen azt próbálta elmesélni a többieknek, hogyan próbálta meg Sam őt felszedni:
-Szegény Sam, olyan kis szerencsétlen! Először is, megkérdezte, hogy hozhat-e nekem rózsát…
-Tracy… - próbálkozott Susan.
-… majd elhívott a közeli fagylaltozóba…
-Tracy…
-Mi van már, Susan? Te is igazán figyelhetnél!
-De Travy, ott vannak!
-Kik?
-Hát ők! A Quarryman-es srácok!
-Atya Isten! – Tracy és Gracy csak ennyit tudtak kipréselni a szájukon, amikor az utca túloldalán meglátták Johnt, Pault és George-ot, a három szívdöglesztő srácot a környék legmenőbb bandájából, a Quarryman-ből.
-Lányok, rúzst elő! – mondta Tracy, mire Katey nagyot sóhajtott és szedelőcködni kezdett.
-Na mi van? Te már mész is? Épp Most? – kérdezte Susan.
-Csak nem képzeled, hogy lealacsonyodok arra a szintre, hogy az utcán kezdem el sminkelni magam, mert három srác felbukkan?? Kösz, de nem kérek belőle!
-Hülye vagy Katey. Ezek mindjárt idejönnek és olyat mosolyognak, hogy elolvadsz tőle… aztán elhívnak valami jó kis helyre, aztán…
-Köszönöm, Tracy, de ennyi bőven elég volt. Azt hiszem, inkább haza megyek.
-Hát te tudod. Na pá! – mondta Tracy és tovább rúzsozta a száját.
Eközben a fiúk is nagyban beszélgettek.
-Már ne haragudj, John, de Pete Shotton és Eric játéka is hanyagolható…
-Te csak ne fikázd Pete-et. Ő rajta még lehet javítani. Azt viszont elismerem, hogy Eric reménytelen. A következő fellépés után meg is válunk tőle.
-Helló Johnnya! – kiáltott Tracy a túlsó oldalról.
-Nicsak, nicsak, Tracy és klánja! – nevetett John – Na, de nézz oda, azt a csajt én még nem láttam… És ti?
-Mi sem. Nem rossz, mi? – kérdezte Paul.
-De nem ám! – válaszolta John és átfutottak a kapunál álló lányokhoz.
-Hello Tracy, hogy s mint? Az a barna hajú lány, ő ki?
-Katey? Oh, ő csak egy új lány. Nem olyan érdekes…
-Dehogynem! Kösz az infót, egyszer még meghálálom! – azzal tovább futottak az eltávolodó Katey felé, Tracynek, Susannak és Gracynek pedig tátva maradt a szája és csak egy „hülye marhák”-at tudott kinyögni.
Katey nyugodtan sétált, amikor hatalmas trappolásokat hallott, melyek egy idő után lecsendesedtek és halk pusmogássá fejlődtek.
-Szólítsd már le! – mondta George Johnnak.
-De mit mondjak neki? – kérdezte John, ai általában ilyen dolgokban a legkreatívabb, de most ez a kreativitás valahogy cserben hagyta. Mintha érezte volna, hogy bele fog bukni…
-Mondjuk kérdezd meg tőle, hogy mennyi az idő. – ajánlotta Paul.
-Rendben! – mondta John és felgyorsította lépteit.
-Ne haragudj! – mondta. Katey nem gondolta, hogy neki mondják, ezért nem nézwtt a hang irányába.
-Ne haragudj! – ismételte meg John, de most már meg is érintette Katey vállát. Katey megfordult.
-Tessék?
-Meg tudnád mondani, mennyi az idő?
Katey alaposan végigmérte Johnt, tetőtől talpig, és amikor a szeme megakadt John óráján, így szólt:
-Ott van a kezeden az óra. Csak nézz rá és olvasd le az időt. – Katey mindezt olyan hangon mondta, mint amikor az óvónénik azt próbálják elmagyarázni a 3 éves kisfiúnak, hogy a bilibe pisiljen.
-Vagy szeretnéd, hogy én olvassam le? – kérdezte. Johnnak, aki eddig egészen elveszettnek érezte magát, a kérdés hallatán (melyből megérezte Katey humorát) visszatért a bátirsága és saját énje.
-Igen, légy oly szíves. – felelte. Katey elnevette magát és eleget tett a kérésnek.
-Hát rendben. Fél négy múlt öt perccel. – mondta, és abban a percben megállt a szívverése, mert egy olyan teremtményt látott, egy olyan égi tüneményt, amilyent még soha. Ez a valami Paul volt, aki John mögött állt, és már csak fél füllel hallotta, hogy George mit pusmog neki. Ugyanis meglátta, hogy a lány őt nézi, és – ahogyan Katey-t – őt is megbabonázta a szeme elé terülő látvány. Ez az idilli helyzet azonban csak néhány másodpercig tarthatott, mivel Katey elkapta a fejét és visszatért Johnhoz, Paul azonban továbbra is kitartóan bámulta őt.
-Öhm… és segíthetek még valamiben? – kérdezte kissé idétlenül, ám John ezt nem érzékelte.
-Hát, arra gondoltam, eljöhetnél a holnapi koncertünkre. Gondolom, tudod, hogy mi a Quarryman tagjai va…
-Igen, igen, tudom.
-Remek. Nos? Akkor eljössz?
Katey egy kicsit habozott magában, de aztán amikor újra Paulra pillantott, elmosolyodott és igenlően válaszolt.
-Akkor holnap este 8-kor a Quarry Bank High Schoolban! Na szia! – mondta John és visszafutott a többiekhez. Katey boldogan felsóhajtott és folytatta útját hazafelé.
majd mondjatok véleményt.... |
AJÁNLOM AZ OLDALT
