Az őrült színpadi ugrabugrálás – ami később a Beatles korai szakaszának a védjegye lett –funkciója több volt, mint puszta szórakoztatás. Abban is segített nekik, hogy játék közben tartani tudják az ütemet. Ezenkívül egy ízben még arra is jó volt, hogy összedöntsenek egy színpadot.

„A németek azért imádták Ray Charles klasszikus számát, a What’d I Sayt – emlékszik vissza Pete Best -, mert be tudtak szállni az éneklésbe, és a sörösüvegekkel verhették az asztalt.” Ha az üvegek tartották az ütemet, akkor a Beatles is.  A környékbeliek panaszt tettek a zaj miatt, s az Indrát két hónap múlva bezárták. Menedzserük, Bruno Koschmider ekko egy nagyobb klubba, a Kaiserkellerbe szerződtette őket.

„Sokat ittam. – mondja Best – Ez elkerülhetetlen volt. A közönség egyfolytában italokat küldetett nekünk, így aztán természetes volt. Hogy túl sokat ittunk. Meg rengeteg lány is volt. Hamarosan felfedeztük, hogy nem nehéz őket megszerezni. A lányok lányok, a fiúk pedig fiúk. Minden száz százalékkal megjavult. Kezdetben félénk és szelíd zenészek voltunk. Mostanra viszont igazi elsöprő banda lettünk.”

A többi liverpooli bandával, mint például barátaikkal, a Rory Storm&The Hurricanes-szel együtt a Beatles pezsgő, rock’n’roll életett alakított ki Hamburgban. Amikor 1960 októberében a Hurricanes basszusgitáros énekese, Lou Walters, akit mindenki csak Wally néven emlegetett, amatőr lemezt készített Lennonnal, McCartney-val és Harrisonnal, magával hozta dobosát, Richie Starkey-t, akinek művészneve Ringo volt, mivel minden ujján gyűrűt viselt. A lemezkészítés nem volt valami óriási horderejű ügy – egy apró stúdióban vették fel a hamburgi főpályaudvar mögött, de mindenképpen ez az első felvétel, amit a „Csodanégyes” együtt készített. Sajnos  lemez csak egyetlen példányban maradt fenn.

A Kaiserkellerben nemritkán tizenkét órát játszottak egyetlen éjszaka alatt. „Az ember fizikai fájdalmat érzett éneklés közben” – mondta Lennon, akit később számtalanszor dícsérték „bőrtüdejéért”. A Beatles-fiúk megpróbálkoztak drogokkal, ezzel stimulálták magukat a hosszú éjszakai műszakok idején. Bár az együttes legidősebb tagja, Stu is csak 20 éves volt, a bandát megedzette a Hamburgban szerzett élettapasztalat, s az azzal együtt járó szabad szex és a szabályok nélküli élet. A város kítűnő táptalaj volt a tehetségek számára, és a Beatles lett az egyik sztár, akiket kinevelt.