|
Love Me Do
2004.10.31. 11:57
Október 5-én, pénteken megjelent a Beatles első kislemeze, egyik oldalán a Love Me Do, a másikon pedig a P.S.I Love You.
Egy héttel később már a 49. volt a brit slágerlistán, s decemberre a 17. helyig araszolt előre. Visszatekintve, a Love Me Do nem vetített előre semmi világrengetőt. A végső listás helyezése is azt mutatja, hogy nem hozta lázba az összes brit tinédzsert, ám a dallamosság, a furcsa harmóniák, a bluesos harmonika és Lennon rekedtes-sóvárgó hangja sokak számára fáklya volt a szokványos pop homályában.
Valami lenyűgöző dolog történt, s majd kiderül, vajon képes lesz-e a Beatles újabb csodákra, vagy egyszámos együttes marad. Népszerűségük három éven át szinte töretlenül növekedett. John Lennon Londonban ünnepelte 22. születésnapját. A bandával együtt zenei újságíróknak nyilatkozott, és a Radio Luxembourg számára is készítettek egy felvételt. Liverpoolban kétszer is szerepeltek a People And Places című helyi tévéműsorban, s folyamatosan koncerteztek Észak-Angliában.
Martin azonban még mindig nem ítélte eléggé eladhatónak az együttest. Az első kislemez után azonnal visszahívta őket a stúdióba, hogy felvegyék a következő kislemezt, melynek A oldalán a Please Please Me, a B-n pedig az Ask Me Why szerepelt.
Időközben a banda az év végéig minden este fellépett. Éppen amikor a Love Me Do decemberben eljutott a 17. helyre, elindultak Hamburgba, hogy immár ötödször és utoljára a német zenei fővárosban szerepeljenek. Star Club-beli utolsó koncertjüket az egyik, szintén aznap fellépő zenész magnóra vette, és később nem hivatalos élő albumként árusította.
Számos Beatles kutató szerint Brian Epstein úgy juttatta a Beatlest a slágerlistára, hogy 10.000 darabot rendelt a Love Me Do-ból a liverpooli NEMS számára. Amennyiben így áll a helyzet, a húzás hosszú távon igencsak bejött. 1963-ra Epstein kiadói szerződést is biztosított számukra, mégpedig úgy, hogy egy új céget alapított Northern Songs néven. A Lennon-McCartney számokból befolyó haszon a következőképpen oszlott meg: 50% a zenei kiadónak, Dick Jamesnek, 20-20% Lennonnak és McCartneynak és 10% Epsteinnek. Abban az időben ez igen nagylelkű ajánlatnak számított, igaz akkor még egyik szerződő fél sem tudta felbecsülni, mekkora pénzt hoz majd az üzlet. Az első jelzés 1963 márciusában érkezett, amikor a Beatles második kislemeze, a Please Please Me egy szempillantás alatt a brit lista első helyére került, s a sajtóban eluralkodott a Beatles-őrület.
A Beatles 1963. januári fellépése a Thank You Lucky Stars című népszerű szombat esti tévéműsorban jelentette a banda igazi médiabeli bemutatkozását. A brit tévénézők pedig még soha nem láttak semmit, ami a Beatleshez lett volna fogható. Meglepő volt a frizurájuk, az öltönyük nyakig begombolva, nyakkendőjük alig látszott ki, szépes, játékos mosolyuk pedig azonnal megragadta a tinédzserek szívét.
Néhány napom belül elkezdődött a „Beatlemánia”. A tévés konferansziéknak csak annyit kellett mondaniuk, hogy „…most pedig következzék a négy fiatal zenész Liverpoolból…” [apró sikolyok a közönség soraiból] „John, Paul, George és Ringo …” [a bemondó hangját elnyomják a sikolyok, amikor kimondja az együttes nevét] „…a Beatles”. Ettől kezdve a „Csodanégyes”-t egyszerűen csak „John, Paul, George és Ringo” néven emlegették.
Hatalmas izgalmak és sikerek közepette indultak el első és nagyszabású brit turnéjukra, amin a listavezető sztárt, Helen Shapirót kísérték.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
