Mosoly a kamerákba
2004.11.28. 16:41
A világ körüli koncertturné hihetetlenül megterhelőnek ígérkezett. Skandinávia és Hollandia, a Távol-Kelet és Ausztrália, mind-mind beleestek a programba. Adelaide-ben kb. 300 ezres tömeg gyűlt össze szállodájuk körül. Melbourne-ben 200 ezren voltak. Elvárták, hogy a Beatles minden város méltóságain mosolyogjon és bohóckodjon, legyen egy jó szavuk az elesettekhez, vígasztalják a rokkantakat, megcsókolják a csecsemőket akár egy királyi látogatás alkalmával, s intő kinyilatkozásokat tegyenek a hidrogénbombáról. A pompás külsőségek közepette mindig sok rajongó megsérült a tolongásban, s ez alól maguk az együttes tagjai sem voltak kivételek. Amerre csak jártak, beléjük csimpaszkodtak és a fülükbe sikoltoztak.
A Hard Day’s Night című film – a címet Ringo egyik kedvenc kifejezése ihlette -, jobbára csak a Beatles-lét szórakoztató oldalát mutatta be, s a banda tagjainak pozitív tulajdonságairól kialakult képet erősítette. A neves amerikai filmkritikus, Andrew Sarris szerint „a zenegép-musicalek világában olyan nagy film, mint Az aranypolgár”. A liverpooli író, Alun Owen megírta a forgatókönyvet, s hat hét múlva Dick Lester rendező már be is fejezte a forgatást. A film zenéi között szerepelt a felejthetetlen címadó dal, amelyet már az első akkordról mindenki felismer, és a Can’t Buy Me Love. Mindkettő No.1 kislemez lett az USA-ban és Nagy-Britanniában.
A Hard Day’s Night történetét a képzeletbeli Beatles egy „életének egy tipikus” napja alkotja (dokumentumfilm-stílusban felvéve, ami meggyőzte a rajongókat, hogy tényleg így zajlik bálványaik élete). Olyan abszurd viccek fűszerezik, mint amikor egy nagyzoló riporter megkérdezi: „És hogyan jutottak el Amerikába?” „Grönlandnál balra fordultunk” – feleli John. Vagy amikor egy savanyú képű öregember azt mondja: „Az olyanokért harcoltam a háborúban, mint ti.” „Lefogadom, már bánja, hogy megnyerte” – hangzik a válasz. Dick Lester, akit akkoriba valamennyire már ismertté tett a komédiához való kitűnő érzéke, jól ráérzett a Beatle-lét lényegére. Jóllehet a film ma már elavultnak hat, szürrealista képei remekül érzékeltetik a Beatles életének tréfás felszíne alatt rejlő csapdát, s hogy ennek az életmódnak kemény és távolról sem annyira kellemes oldala is van.
|