|
A dalok változatai
2004.07.15. 11:46
Itt olvashatjátok, hogy egy-egy dalnak hány változata van, és hogy miben térnek el egymástól.
Across The Universe:
1.változat: 1968-ban lett felvéve, a producere George Martin volt. Első megjelenése a NO ONE’S GONNA CHANGE OUR WORLD című LP-n hallható. Azóta megjelent különböző válogatásokon is.
2.változat: ez a jobban ismert, hiszen ez jelent meg a Let It Be nagylemezen is. Ennek a dalnak már Phil Spector volt a producere.
Ain’t She Sweet:
1.változat: ezt egy ritka amerikai kislemezen hallhatjuk, ezen a felvételen egy stúdiózenészt kértek fel, hogy doboljon rá az eredeti felvételre, mert azt túl gyengének találták. Ez a változat még a következő LP-ken található: AIN’T SHE SWEET (USA), THE AMAZING BEATLES AND OTHER GREAT ENGLISH GROUPS (USA).
Minden egyéb lemezen a 2. változat hallható Pete Best dobolásával.
All My Loving:
Az eredeti mesterszalagon a dalt 5 leütés vezeti be. Ezt a változatot nagyon kevés kiadáson hallhatjuk. Többek közt: WITH THE BEATLES (NSZK), THE BEATLES GREATEST (Hollandia), THE BEATLES GREATEST (japán)
All You Need Is Love:
E dalnak változatait sztereó- és monofelvételek adják. Az eredeti kislemezen hallható felvétel mono volt, és 3:57 percig tartott. Később sztereósították: MAGICAL MISTERY TOUR (USA). A dal első igazi sztereóváltozata a YELLOW SUBMARINE című LP-n hallható. Ez a változat 10 másodperccel rövidebb, mint a mono.
And I Love Her:
A dalnak három változata létezik. A mono változatban Paul énekét nem duplikálták, kivéve az …and I love her…és a …love like ours could never die… sorokat. A sztereóváltozatban Paul énekét kétszer vették fel, pontosabban ráénekelte újból a dallamot.
A dal harmadik variánsában George akusztikus gitárjának végső kicsengését hatszor hallhatjuk a többi felvételen megszokott négy helyett.
And Your Bird Can Sing:
A dal igazi sztereóváltozatát csak két lemezen hallhatjuk: YESTERDAY AND TODAY (USA), REVOLVER (Japán)
Baby You’re A Rich Man:
A mono változat hossza 3:07, míg a szereóváltozat 2:57. Hosszú-hosszú ideig a dal igazi sztereóváltozata csak a német kiadású MAGICAL MISTERY TOUR lemezen volt hallható, a többi régi lemezen álsztereó-változatot találunk.
Back In The USSR:
A dal mono- és sztereóváltozatai között sok a különbség. A monováltozaton Paul zongorahangja sokkal visszafogottabb, és a George szólója előtti három gitárakkord lemarad. Ugyanígy kiesnek a sikítások és a rövid zongorabetétek. Ahogy a felvétel elhalkul, egy dobleütés is kivehető.
Bad Boy:
A dalt először az amerikai BEATLES VI. lemezen lehetett hallani, mintegy másfél év múlva adták ki Angliában a COLLECTION OF OLDIES…BUT GOLDIES című LP-n 1966-ban. A különbség a mono-és szetreováltozatok közt van. A monováltozaton sokkal erőteljesebben hangzik a dob és a basszusgitár. A sztereováltozaton ez finomabban szól, így John hangja és George szólógitárja sincs elnyomva.
Being For The Benefit Of Mr. Kite:
A dal monováltozatán a cirkusz hangjai a háttérben kevésbé kiemeltek, mint a sztereószalagon.
Blackbird:
A monováltozaton másként hangzik a rigó füttye, mint a sztereón, és más időpontban úszik be.
Blue Jay Way:
A sztereóváltozaton hallhatunk egy visszafelé felvett éneksort, amely a monováltozaton teljesen lemaradt.
Can’t Buy Me Love:
A monováltozaton Ringo dobja sokkal jobban kiemelkedik, mint a sztereón. A középrészen George szólógitárjának rájátszását figyelhetjük meg a sztereófelvételen, míg a monon nincs ez a visszhang.
Day Tripper:
Az angol kiadású „A COLLECTION OF BEATLES OLDIES…BUT GOLDIES” lemezen egy teljesen sajátos felvételét hallhatjuk a dalnak. Harrison nyitó gitármotímuva duplán lett felvéve, ezért mindkét csatornán úgy tűnik, mintha két gitár szólna. Minden más kiadáson, legyen az mono vagy sztereó, csak egy gitárt hallunk.
Dr. Robert:
Az amerikai YESTERDAY…AND TODAY LP monováltozatán a dal befejezésekor Johnt lehetett hallani, amint azt mondja: OK Herb. A dal igazi sztereóváltozata a YESTERDAY AND TODAY című USA LP-n és a japán kiadáson található.
Don’t Pass Me By:
A felvétel sztereó-és monováltozatban is hallható. A monováltozaton végigkíséri a dalt a szólóhegedű, míg a sztereón csak a középrészen és az elhalkuláskor lép be. Eltérő a hegedű szólama is a két felvételen.
Drive My Car:
Az angol kiadású NOWHERE MAN EP-n, ahol mono a felvétel, halkabb a zongoraszóló, mint bármely más felvételen.
Flying:
A sztereóváltozaton a visszafelé felvett hangok később jönnek elő, és nincs gitárhang.
Fool On The Hill:
A dal sztereóváltozatána az utolsó versszak után Paul elkezdi énekelni: …round, round…, mely kissé ki is van emelve. A monofelvétel kihagyja ezt, bár 3 másodperccel hosszabb, mint a sztereóváltozat.
From me to you:
A monováltozatban a szájharmonika végig hallható a dalban.
Get Back:
1.változat: George Martin volt a producere annak a kislemeznek, amelynek A oldalán hallható a dal stúdióváltozata. Ugyanez a felvétel volt hallható a THE BEATLES 1967-70 kettős albumon is. A második változatot a LET IT BE LP-re rögzítették, és ennek már Phil Spector volt a zenei rendezője. Ezt a felvételt az Apple székház tetején 1969.I.30-án készült élő közvetítésből vették át. Így ez a dal azon kevés számok közé tartozik, amelyeknek stúdió- és koncertváltozata is megjelent lemezen.
Good Day Sunhine:
A dal végén visszatér a dob a monováltozatban, míg a sztereóban nem.
Good Morning, Good Morning:
A Good morning refrén a sztereókiadáson tízszer, a monón csak kilencszer tér vissza. Ezenkívül Paul szólógitárjának hangja a monókiadáson Lennon hangja mögött szól, míg a sztereón szinte vele azonos hangerővel.
Good Night:
A felvétel monováltozata szinte azonnal teljes hangerővel indul, míg a sztereón a dal fokozatosan erősödik fel.
Help:
A dalnak három változata létezik. A legszembetűnőbb az amerikai HELP című LP-n található, ahol egy James Bond-film témája vezeti be a számot George Martin zenekarának tolmácsolásában. Ugyanígy hallható a dal a THE BEATLES 62-66 válogatás USA-beli kiadásán. Ezenkívül a monováltozatban hiányzik a tamburin, amely a sztereón végig jelen van. A monováltozaton John ezt énekli …and not these days are gone… míg a sztereón …but now these days are gone… A sztereófelvételen John tisztán énekli, hogy …I never needed anybody’s help… míg a monofelvételen kissé reszelősen, kásásan.
Helter Skelter:
A dal monováltozata 3:37 percig tart, míg a szeteró 4:29-ig. A monóban Paul hangja erősebb, és John és George háttéréneke is jobban érvényesül. A basszusgitár is tisztábban szól a monokiadásokon, és a befejezés is teljesen eltérő. A monováltozat utolsó 29 másodperce egyből a Long Long Long címá dalba úszik át anélkül, hogy Ringo bekiabálását …I’ve got blisters on my fingers… hallanánk.
Hold Me Tight:
A sztereóváltozaton az utolsó szavakat …you, you, you… Paul duplán felvéve énekli, míg a monón csak egy szólamban.
Honey Pie:
E dalnak a mono- és sztereóváltozata a hangszeres középrésznél kezdődik. A monofelvételen a szólógitár sokkal hosszabb, mint a sztereón.
I Am The Walrus:
Három jól elkülöníthető differens változata létezik. A bevezető taktusok a monofelvételen négyszer ismétlődnek, míg a szeterón hatszor. A sztereófelvételen egy dobbetét hallható, míg a monón ez nincs rajta. Ez az első és második versszak között hallható, ezenkívül a sztereón van egy kétütemnyi szünet is. A monón Ringo dobja négyütemnyire eltűnik. Az amerikai kislemezen a harmadik és negyedik versszak között zenei betét is hallható.
I Call Your Name:
A monofelvételen a gitárbevezetés egészen más mint a sztereón. E dalt a monováltozatban az elejétől a végéig egy kolomp kíséri, míg a sztereón csak az első strófa végén jön be, ahol John azt énekli …I call your name…
I Feel Fine:
A THE BEATLES GREATEST LP-N az elhalkuló rész hosszabb pár másodperccel, mint a többi kiadáson. Az első igazi sztereószalagon Ringo cintányérja öt másodperccel megelőzi a dobot. Sőt, mielőtt John gitárja bejönne, valakinek a suttogása is hallatszik, és Ringo (?) köhögését is kivehetjük a dal végén. Egészen más keverése hallható egy holland LP-n.
If I Fell:
A dal hangzása kissé eltér a mono-és sztereófelvételeken. Például a monón John hangja nem annyira kiemelt, mint a sztereón.
I’ll Cry Instead:
Az amerikai HARD DAY’S NIGHT LP-n a dal 22 másodperccel hosszabb, mint bármely más kiadáson, ugyanis mesterségesen megtoldották úgy, hogy az első versszakot újra betették a végére.
I’m Down:
Igazi sztereóváltozata először egy japán EP-n volt hallható, majd egy ugyanabból az otszágból származó kislemezen. Ezeken a szólórésznél két gitárt hallunk, míg a monofelvételeken csak egyet.
I’m Looking Through You:
A monováltozat 5 másodperccel hosszabb, mint a sztereó. Az amerikai RUBBER SOUL LP sztereókiadásán a dalt két rossz kezdés előzi meg. Hogy miért maradt ez csak ezen a kiadáson így, azt csak a lemez eredeti hangmérnöke tudná megmondani.
I’m Only Sleeping:
E dalnak is több változata létezik lemezen, mint azt gondolnánk. Az igazi sztereóváltozatot az amerikai klubkiadáson és egy japán YESTERDAY AND TODAY LP-n fedezhetjük fel. Ezenkívül a visszafelé felvett gitárszólók is különböznek. A legteljesebb változat az angol mono REVOLVER LP-n van. Az angol sztereó REVOLVEREN George szólógitárja akkor lép be, amikor John azt énekli …running everywhere at such a spee…, az amerikai mono LP-n a gitár nem jön be egészen a szólórészig. Egy francia LP-n pedig a gitárszóló egészen eltér a más kiadásokon hallhatótól.
The Inner Light:
1980 végéig csak a monováltozata volt hallható a dalnak, amikor is Angliában kiadták az összes Beatle-EP-t egy dobozban egy ajándék EP-vel együtt, melyen négy dal sztereóváltozatban volt hallható, köztük a The Inner Light is.
I Saw Her Standing There:
Az amerikai Vee Jay lemezcég lehagyta a dal elejéről Paul által bekonferált számolást.
I Should Have Known Better:
A monováltozaton John szájharmónikája megszakítás nélkül hallható, míg a sztereón megcsuklik a bevezetésnél. A sztereófelvételen a végén a …you love me too… sor négyszer, a monón csak háromszor hangzik el.
It’s All Too Much:
A Yellow Submarine című rajzfilmben a dal újraátdolgozott változatát halljuk, rövidebben és más szöveggel. Ez a filmbeli változat csupán kalózlemezen jelent meg.
I Will:
A sztereóváltozaton McCartney basszusgitárja azonnal belép a dal kezdetén, a monón csak akkor, amikor azt énekli először…I will…
Komm, Gib Mir Deine Hand:
A I Want To Hold Your Hand német nyelvű változata.
Let It Be:
Két változata van. Az első producere George Martin volt, és kislemezen jelent meg. A második felvételnél Phil Spector bábáskodott, és ez került a LET IT BE nagylemezre. A döntő különbség a középrésznél figyelhető meg. Az első Martin-féle változatban Billy Preston orgonál, míg a Spector-félében George szólógitárja szól. Az első verzió 11 másodperccel rövidebb.
Long, Long, Long:
George akusztikus gitárja egyértelműen hangosabb a monováltozaton, mint a sztereón.
Long Tall Sally:
Az amerikai kiadűsú SECOND album monokiadásán a vokál és a hangszerek sokkal visszafogottabbak, mint más kiadásokon.
Love Me Do:
1.változat: A doboknál Ringo Starr ül, ez a változat lett kiadva az eredeti piros címkéjű kislemezen 1962.10.05-én. Később ezt a felvételt felváltotta Az Andy White nevű stúdiózenész közreműködésével felvett változat.
Lucy In The Sky With Diamonds:
A monováltozaton egyes hangokat elektromos úton megváltoztattak, a sztereón ezek egészen máshogy szólnak. A monoverzió pár másodperccel rövidebb.
Matchbox:
A monováltozatba a szólórésznél kissé eltér George gitárjátéka. Az első ütemek megegyeznek a két változatban, de az utolsó négy teljesen más. A sztereószalagon Ringo hangját kétszeresen halljuk, míg a monón az egyik szóló hiányzik.
Memphis:
Egy amerikai lemezen a dalt mesterségesen meghosszabították úgy, hogy az egyik versszakot még egyszer rávágták.
Misery:
A dal egy japán nyomású LP-n egészen furcsán, fémesen, kissé kásásan szól egész végig.
Money:
1.változat: egy amerikai kiadáson meg lett hosszabbítva mintegy 30 másodperccle. 2.változat: a mono szalagon a zongora sokkal halkabban szól. 3.változat: sztereóban hangosan szól a zongora és nincs tapsolás sem.
My Bonnie:
Két felvétel ismert, egyiken német nyelvű a bevezetés, a másikon angol.
Norwegian Wood:
A mono felvételen a…she asked me to stay…sor után valaki köhög, ezt a sztereón nem halljuk.
Ob-Ladi Ob-Lada:
Meglepő módon a dal elejéről a monofelvételen lehagyták a hatszori tapsolást.
Paperback Writer:
Az eredeti mono kislemezen az ütőhangszerek jól kiemeltek, és a versszakok közötti visszhang is igen erőteljes. A sztereófelvételen a hangszerek jobban szét vannak húzva, és kevés a visszhangosítás.
Penny Lane:
Két változata ismert. Az elsőn a dal végén hiányzik a trombitaszó. Két ritka promóciós lemezen viszont egy extra trombitaszólam zárja a dalt, de ezek kereskedelmi forgalomba nem kerültek. E ritka változatot a nyolcvanas években több válogatásra is rátették.
Piggies:
A monováltozaton a malacok hangeffektusa sokkal erősebb, és más-más időpontban úszik be, mint a sztereón. George akusztikus gitárjának erősítése is kiemeltebb a monoszalagon.
Please Please Me:
Sztereókiadásokon John azt énekli egy helyen az utolsó versben, hogy…I know I never even try a girl…,a monokiadáson, hogy…I know you never even try girl… A monokiadása korrekt. Sztereóban az utolsó szakasznál a…Come on, come, on…sort John rekedtesen énekli, míg a monón tisztán.
Revolution:
E dalnak sok változata van, nemcsak a sztereó-és monokiadásokat nézve, de a felvétel szempontjából is. Ismerjük a kislemez változatot, a THE BEATLES (WHITE ALBUM) dupla lemezen hallható lassabb formát, sőt az ugyanezen az albumon található Revolution No.9 című hangeffektusokból, kollázsokból álló dalt is. Az érdekesebb mindenképpen a sztereó és mono dalok közötti differencia. Az eredeti kislemezen igen erőteljesen szól Lennon ritmusgitárja, szinte háttérbe szorítva a többi hangszert. Az első sztereóváltozaton, amely a HEY JUDE LP-n jelent meg Amerikában, a hangszereket jobban széthúzzák, Lennon gitárjának hangerejét egészen kicsire csökkentették, így tisztább hangzású a felvétel.
Roll Over Beethoven:
A kanadai LONG TALL SALLY LP-n másképpen keverték a dalt. Eltérően szól az amerikai THE BEATLES SECOND ALBUM-on is, ahol végig visszhangosítva vették fel. Ezenkívül újra keverték az USA-ban kiadott ROCK’N’ROLL dupla lemezen is, a csatornák felcserélésével.
Savoy Truffle:
A monokeverésen furcsa elektromos effektusok hallhatók a szólórész elején, és az utolsó versszaknál az orgonát lekeverték.
Searchin:
Egy amerikai kislemezen mesterségesen meghosszabbították a dalt 50 másdperccel az eredetihez képest.
September In The Rain:
A fenitekhez hasonlóan ezt a dalt is hosszabbra keverték.
Sgt. Pepper’s Lonely Hearts Club Band:
A Borsőrmester LP nyitószáma végén a monofelvtéelen a gitárszóló hosszabb, és jobban kiemelt, mint a sztereón. A Reprise monoverziójában a bevezetés hosszabb, és a csirke(?) hangok után külön gitárszóló hallatszik. Ezen a változaton John hangja megelőzi Paul számolását. A háttérhangok végig másképp vannak keverve, és egy nevetés is felhangzik. A dal végén Paul hangja előtérbe kerül monóban, míg sztereóban a háttérben marad.
She Loves You:
A dalnak csak a monofelvétele ismert, holott rengeteg lemezen megjelent álsztereó változata. Érdekes keverése hallható a THE BEATLES 20 GOLDEN HITS című német válogatáson, és az amerikai THE BEATLES SECOND ALBUM-on, ahol is a cintányér alig hallhatóan és fátyolosan szól.
She’s A Woman:
Az eredeti angol kislemezen a dal keverése visszafogottabb és a végén Paul a …She’s a woman…refrént ötször énekli. A többi kiadáson a visszhangosítás sokkal erősebb mind az énekhang, mind a hangszerek tekintetében. A monokiadásokon Paul csak háromszor énekli a refrént.
She’s Leaving Home:
A monofelvétel elektromos úton fel lett gyorsítva, ezért mitnha magasabb hangfekvésebn szólna, mint a sztereóváltozat.
Sie Liebt Dich:
A She Loves You német nyelvű felvétele.
Strawberry Fields Forever:
Az amerikai nyomású lemezeken kissé másképp van keverve a dal, mind más kiadásokon. A sztereóváltozatban több a visszhang és a csembaló a bal csatornán szólal meg, míg a fúvósok és vonóshangszerek a jobb oldalin. Az angol sztereóverzióban nincs visszhang, és a csembaló hangja a jobb oldalról a bal oldalra tevődik át a második és harmadik strófa végén. A mono- és sztereófelvételek között az első elúszó részben van a fő különbség. Tulajdonképpen csak az angol igazi sztereókeverésen halkul el a dal teljesen.
Sure To Fall (In Love With You):
Egy amerikai válogatáson mesterségesen meghosszabították a dalt 50 másodperccel.
Take Good Care Of My Baby:
Ez a dal is hosszabb változatban került rá az amerikai válogatásra.
Taxman:
Ringo kolompjának hangja a monolemezeken a…should five percent appear too small…sornál lép be, míg a sztereókon csak a…cos I’m the taxman…után a második kórusrésznél.
Tell Me Why:
A monokeverésen Lennon hangaj nincs kiemelve, míg a sztereón kissé késleltetve szól egy második szólam. A sztereón a gitárnak és a dobnak sok visszhangot adtak a monóval ellentétben.
Thank You Girl:
A sztereóvágáson John szájharmónikája három helyen hallható.
Think For Yourself:
Egy amerikai Harrison-válogatáson a dal egy egészen egyedi keverése hallható.
This Boy:
A sztereófelvételen a vokál jobban szét van húzva, és az énekhang visszhangosítva szól. A hangszerek a sztereóban jobban elkülöníthetők, különösen az utolsó gitármotívumnál a dal végén.
Three Cool Cats:
Az amerikai válogatáson meghosszabbították 20 másodperccel a dalt.
Ticket To Ride:
A német COLLECTION OF OLDIES BUT GOLDIES LP-ről lemarad a bevezető gitártaktus. Az amerikai korongokon a felvétel sokkal visszafogottabb, mint az angol lemezeken. Ez különösen a bevezető akkordoknál tapasztalható. A sztereóváltozatban hosszabb a záróakkord.
Till There Was You:
Első változata az ún. Decca-felvételeken hallható, a második a WITH THE BEATLES LP-n hallható.
Tomorrow Never Knows:
A monoverzióban teljes hangerővel kezdődik a dal, míg a sztereón fokozatosan erősödik fel. A monón a különös hangeffektusok hol elhalkulnak, hol felerősödnek, míg a szeterón végig egyenletes hangerővel és folyamatosan szólnak.
What Goes On:
A dal végén a sztereókiadásokon George szólógitárja hallható.
While My Guitar Gently Weeps:
Eric Clapton szólógotárja a monofelvtéelen a középrész után jobban az előtérben marad, mint a sztereóban. A dal hosszabb is pár másodperccel a mono formában.
Why Don’t We Do It In The Road?:
A monolemezre a bevezető tapsolás nincs rávezetve.
Yellow Submarine:
John akusztikus gitárja azonnal belép az első taktusoknál a monokeverésen, a sztereón viszont csak a town szó után. Sztereóban a dal középrészén John csak a második sor…everyone of us… után kezdi ismételni Ringo szavait, míg a monóban az első szótól.
Yer Blues:
A monokiadáson a dal 11 másodperccel hosszabb, mint a sztereón, és Ringo számolása a dal elején hangosabb.
Your Mother Should Know:
A dal mono- és sztereókeverése eltérő. A dal vége felé a dobot és a vokált elketronikus trükkel megváltoztatták, és kissé kásásan szól.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
